Zengő Praxisközösség

4. praxis túra

Categories :Klubok

Hosszúhetény- Pusztabánya- Hidasi-völgy- Pusztabánya- Hosszúhetény

Szombaton végre egy komolyabb túrát is végrehajtottunk, valaki részben, valaki egészben. Nehéz élménybeszámolót írni, és átadni egy olyan élményről valamiféle életérzést, amit nem igazán lehet ragozni, egész egyszerűen minden elemében jó volt! A jelen lévők talán tudják mire gondolok, amikor ezt írom, a többieknek megkísérlem kifejteni és szavakba önteni, de összességében elégedettség és minden porcikámat, testemet és lelkemet átható jó érzés tölt el, ha a szombati kirándulásra gondolok.

Reggel 9-kor a Malomnál találkoztunk. Kezeim korlátozott száma miatt nagyon vacilláltam, hogy a Nordic Walking botjaimat hozzam-e, vagy végre egyszer a legkedvesebb szőrös barátaimat invitáljam meg egy nagyszerű erdei megmozdulásra, de őszintén szólva nem akartam a kutyáimat kihagyni ebből a szuper buliból, és magamat sem akartam megfosztani a velük való közös élménytől, így férjemmel együtt mellettük döntöttünk. Csak remélni mertem, hogy senkinek nem lesz terhes a jelenlétük, azt meg, ahogy alakult, hogy emelni fogják a napunk fényét, még titkon sem gondoltam volna.

Végül a Malomtól 10 kétlábú, és kettő 4 lábú résztvevő vette autóval az irányt Hosszúhetény felé. Onnan egy kis bemelegítés után elindultunk a hosszabb, mintegy 11 km-es távon (utólagos számítások szerint 12-13 km is lehetett). Püspökszentlászló irányába, a bekötő úton haladtunk. Nagyon kedves társaság jött össze, nemsokára már nagy duruzsolás, beszélgetés vette kezdetét.

Szentlászló előtt a felújított Mária-képet kis kitérővel megcsodáltuk, csoportkép is készült ott, remélem majd megosztja velünk, aki készítette. Innen visszatértünk eredeti útvonalunkra, és egy nagyon izgalmas réten haladtunk át a patak partján. Sajnálattal konstatáltuk, hogy az általában bő vizű patakok, szokatlan módon néhol alig csordogáltak, vagy teljesen ki is voltak száradva. A réten egybefüggő gyógynövény szőnyeg terült elénk, ösvényünk oldalát előbb menta és mezei zsúrló szegélyezte, aztán a naposabb részeken, nagy örömünkre, a szemet gyönyörködtető őszi kikericsből is rengeteget láthattunk.

A vízmű épületét elhagyva már az erdőbe érve folytattuk utunkat. Ezt az erdőrészt hívom én tündérerdőnek. A résztvevők, akiknek említettem, egyetértettek az elnevezéssel. Egyszerűen nem tudom megmagyarázni mitől TUDOM, hogy ez tündérerdő, de TUDOM, hogy az. Minden megvan benne, amitől egy tündér vagy egy manó kedvet kap hozzá, hogy itt telepedjen le! Meseszép! A patakmeder játékosan kanyarog a fák közt, néhol kövekkel „kirakva”, kis öblöket, medencéket képez, kidőlt mohás fák hídként ívelnek át fölötte. A fák gyökerei hosszan kanyarognak a föld fölött, kis kapuk, bejáratok közöttük, biztosan a mesevilágba vezetnek. Ebben a környezetben, úgy érzem, teljesen természetes lenne, ha a magyar népmesék bármely szereplője megelevenedne, és kilépne egy fa árnyékából. Menj el, nézd meg! Leírhatatlan…

Aztán már kaptatósabb rész következett. Minden nehézségért kárpótolt bennünket a mellettünk, lépcsőzetes kőzeteken kis vízeséseket létre hozó, immár a szakadék alján csörgedező patak szépsége, és megnyugtató hangja. Az utolsó emelkedő után nem sokkal az éppen ásatási/helyreállítási munkálatok alatt álló pusztabányai üveghutákhoz érkeztünk. Nagyon szépen építgetik, érdemes ide ellátogatni, teljesen autentikus a már készen lévő része, szinte egy kis időutazással a múltba repített minket.

Pusztabányán a rövidebb távra, még 3 túratárs várakozott. A többiek elköltötték a reggelijüket, aztán volt, aki desszertként az újak bemelegítésébe is bekapcsolódott, mondván „A torna mindig jót tesz!”. Ez tényleg így van! (Állítólag minden szentnek maga felé hajlik a keze! ;D)

A Hidasi-völgybe leereszkedve félúton a Betyár-forrásnál kulacsokat töltöttünk, kortyoltunk a hűs forrásvízből.

A Hidasi-völgy… nem tudok elfogulatlanul írni róla. Annyi szép emlékem fűződik ehhez a helyhez, életem sorsfordító eseményei.  De nem én vagyok itt a lényeges! Az a hely TÉNYLEG varázslatos, és csak és kizárólag non plus ultrákban lehet nyilatkozni róla. Egyik túratársunk is csak álmélkodott, és rögtön eszébe jutott, hogy milyen kár, hogy a férje pont ma, munka miatt, nem tudott velünk jönni. Másik társunk megjegyezte, hogy Magyarországon is vannak olyan szép helyek, mint Svájcban. Nem tudok vele vitatkozni, bár Svájcban még nem voltam, én a Mecsek szépségeivel nem tudok betelni!

Az erdőben patakvölgy és források kísérték utunkat a „Csepegő-szikláig”, ahol a szikla tetejéről lefolyó patak vízfüggönyként ereszkedik le a mohás kövekre, majd egyesül a völgyben lévő patakkal. Megpihenve elfogyasztottuk maradék elemózsiánkat is. Kóbász barátom (bassett hound) hitetlenkedve konstatálta, hogy mindenki szendvicse elfogyott, és őrá még egy falat erejéig sem gondolt senki, pedig szomorú nyöszörgéssel egész ebéd alatt próbálta magára felhívni a figyelmet. Alultápláltságot azonban nem tudott színlelni, áramvonalas kis testére nézve senkiben sem támadt kétely, hogy nem lennének „rejtett” erőtartalékai a túra további útvonalának teljesítéséhez, vagy akár még egy hétre előre.

Utunk célját elérve elégedetten fordultunk hazaféle.

Pusztabányán elbúcsúztunk a rövidebb távot választó társainktól, ők 4-5 km-en tartottak velünk, és nagy gratuláció jár nekik érte! Köszönöm, hogy eljöttetek!

A többiekkel még megszavaztunk magunknak egy kicsit hosszabb visszautat, ami eltért az eredeti útvonalunktól! Az idő egész nap olyan kellemes volt, hogy kívánni sem tudtunk volna ennél szebbet! Gyönyörű napos túraidőben volt részünk!

Visszaérve az elmaradhatatlan levezető torna után nagy gratuláció kíséretében emléklapokat kaptak a résztvevők.

Megosztanám a rajta lévő idézetet, hogy gazdagítsa annak lelkét, akijében szárba szökken:

 

„A fák: keményderekú gondolatok,

Az ősi földből szívnak őserőt.

Koronájukat égnek emelik.

Ha van Isten, ha nincs:

Mindegy nekik.

Mert nekik úgy kell élni, mintha volna!

Viharban, csendben rájok lehajolna.

Mert nekik nőni kell –

És nőni – csak az ég felé lehet.”

(Reményik Sándor: Férfi-erdő)

 

Jómagam, az idézethez híven, sokat növekedtem a szívemben ezen a lélekemelő túrán!

A további események fényében már kissé nagyképűnek tűnhet a túra végén tett kijelentésem, hogy: „ez nekem meg sem kottyant és estig tudnék még menni”. Ugyanis, nem tudom mi bújt belém, a kocsiban a pilláim elnehezülni látszottak, majd hazaérve a „Kihúzott a jó levegő!” megjegyzést követően kb. 5 perc múlva már a jól végzett munka után érzett elégedettséggel eltelve, édes álomba merülve hagytam, hogy a másnap nálunk tartandó családi buli előkészületei még jó 1 órát várjanak a sorukra.

Köszönöm mindenkinek a részvételt, nagy élmény volt!

Kelemen Lilla